Futunk a nagyvilágba

Kicsit ismét lemaradtam, de igyekszem pótolni.

Nos, miután elkezdték az önálló étkezést, lassan de biztosan nekifogtak alomra is járni. Eleinte, még volt némi gond, aki későn indult ki, és így nem ért el az alomtálig. Alapjában egész jól ment.

Teltek a napok, a picik szépen ettek mindent. Ami csak eléjük került, lehetett az csirke nyak, farhát szárny, mellcsont, nem volt számukra lényeg, megették. A legjobb falatok a porcogó, és a kisebb elrágható csontok, azért a mai napig is képesek összebalhézni. Minden alkalommal, mindig az kell a másiknak, amit valamelyik már kivett magának, függetlenül attól mennyi van a tálba, és ilyenkor megy a harc. Az amelyik odament el akarja venni, bele akar csemegézni, míg a másik ezt nagyon de nagyon nem szeretné, ennek megfelelően hangot is ad nemtetszésének, és arrébb is viszi a finom falatot, persze a másik megy utána, és csak akkor ér véget ha elfogy a finomság.

Ezzel egyidejűleg egyre jobban ment az alomhasználat is, szépen profi módon csinálják teljesen tisztán tartva a helyüket. Csak az szokott némi gondot okozni, hogy túl magasra mondhatni „kézen állásba” gondolják elvégezni az aktuális teendőket, és ilyenkor az állat benne van az alomtálba ugyan, de a hátsó fele nem, és mellémegy. Groot specialitása az, hogy fél lábbal az alomtál peremén van és persze kipucsít, ezt a többiek is kezdik átvenni, így lassan megkapják a felnőtt alomtálat a babaalomtál helyett.

Mindemellett a foglalkozási idők is hosszabbodtak, szépen fokozatosan de manapság már 2x3 óra vagy 3x2 óra naponta. Ahogy egyre virgoncabbak lettek, letettük nekik a kölykökplédet, hogy kimozoghassák magukat. Eleinte még nagyon könnyű dolgunk volt, de ahogy megszokták a helyzetet, és kinyíltak a szemecskéik úgy adták a feladatokat nekünk. Felfedezték a környezetüket, a plédet, és nagyokat játszottak egymással, meg természetesen velünk, ennek keretében megtanítottuk nekik, hogy nem haraphatnak, nagyon gyorsan megtanulták. Mostanra ez már oda jutott, hogy jelzés értékűleg teszik oda a fogacskáikat, vagy pusziosztást csinálnak.

A foglalkozások elején, természetesen 8-an 8 fele szó szerint rohannak, és mostanra oda jutottunk, hogy egy ember kevés hozzájuk ilyenkor. Kimondott fogyókúra gyakorlat, és azt most nekem nem lehet. Amikor viszont már fáradnak, először csak egymással meg velünk birkóznak, majd elkezdenek felmászni a lábamon, és „ Ki van közelebb mamihoz!” játékba kezdenek bele. Vagyis amennyire csak tudnak felmásznak az ölembe, hogy ott aludhassanak.

Az első falatok

Mint már korábban említettem, elkezdtek kibújni a kölykök tejfogai, így csak idő kérdése volt mikor is kezdenek el kimenni és belekóstolni a mami ételébe. Figyeltem és vártam, majd egy nagyon váratlan pillanatban beindultak, és nem volt megállás. Nem érdekelte őket, hogy magas a tál, beletornázták magukat nem törődve semmivel sem. Húzták, nyúzták tépték a csontos csirkenyakat, mintha már rutinosan eddig is ezt ették volna. 

Természetesen Bizzyke figyelt, és végig ott felügyelte őket, de nem rángatta el a piciket, hanem kezdeti zavarodottság után ezt az „akadályt” remekül vette. Nekiállt együtt enni a kölykeivel. Volt olyan pici is akit betett a fészekbe, de a kölyök nem zavartatta magát kisétált a tálig.

Következő étkezésnél valami megmagyarázhatatlan okból nem engedte őket csak szopizni, nem értettem ugyan, de Bizzyre bíztam ő a mamijuk, és tudja mit csinál. Az azt követőnél, már simán ment minden együtt ettek.

Ezzel egyidejűleg a kölykök elkezdtek kijárni a fészekből WC-zni is, egész jó arányba találják meg az alomtálat, 1-2 kakit találok máshol, így nagyon büszke vagyok a kis csapatra. Szintén ezzel egyidőben Bizzyt összeengedtem Nisaval, azt az örömöt és „élménybeszámolót” amit elmakogtak egymásnak, csak mosolyogva hallgattuk.

Így a kiskölykökből nagy kölykök lettek :)

Lassan de biztosan…

Tudom mostanában nagy volt a csönd, de mentségemre szóljon okkal.
Bizzyke nagyon belejött a görénymami szerepbe, profi módon fáradhatatlanul rendezi a piciket, szoptat, tisztogatja őket, bár látszik rajta, hogy rettenetesen elfáradt.

Rohamos növekedésnek indultak az apróságok, és napról napra egyre inkább „görény formájuk” kezd lenni. Szépen állnak a lábaikon, ugyanakkor még azért csak erőlködve megy, de nem adják fel, és ha valamelyik nekiindul, van ám ott sebesség, szóval résen kell lenni a foglalkozások alkalmával.
A színek szépen és fokozatosan alakultak, akárcsak a kölykök egyénisége is, és legjellemzőbb tulajdonságaik.

Íme néhány videó a mindennapjainkból...

Egy nyugodt szoptatás...

A picik egymás között...

Amikor takarítás, foglalkozás után mami népszámlálást tart :)

Cseperedünk, színesedünk…

A múlt héten a nagy meleg miatt nem a születés utáni 14. napon, hanem előrébb hoztam a „költözést”. Bizzyék kaptak egy nyitott tetejű szellős nagyobb fészket, hogy kényelmesen elférjenek, és ne legyen melegük.

Bizzykének az első pillanatban nem tetszett, de pillanatok alatt rájött az előnyeire. Elfeküdt benne és úgy etette a kölykeit. Azóta is elégedett a helyével. Be kell valljam én is az vagyok, hiszen mivel

nyitott, így mindent láthatok. Természetesen amikor Bizzynek nem tetszik szól, de nagyon sokmindent megenged nekem.
Pakolgathatom a piciket, rendezhetem a ketrecét. Mindeközben ő figyel, esetenként még nyugodtan szoptat is. Szerencsére rengeteg teje van, és a minősége is kiemelkedően jó, emellett 8 kölyökre 8 cici is jut, de mindezek ellenére nagyon kevés az az idő, amikor mindenki csöndben van. Mint a rossz gyerekek, ami épp foglalt az kell annak is, aki éhes. A fürdetés még mindig nem a kedvenc elfoglaltságuk, de amikor Bizzy takarítás, foglalkozás után leellenőrzi, hogy mindenki megvan-e akkor olyan hangzavart csapnak, hogy beleremeg az egész ház.

Már egy ideje a szemfogai is kibújtak a kölyköknek, Bizzy gondolom, ennek nem minden esetben örül.

Mostanra jutottunk el oda, hogy a picik hagyják Bizzykét enni…

…ha ki tud osonni mellőlük.